A nagypapa távcsöve
Marci a nagyszüleinél alszik. Este a nagypapa előveszi a régi távcsövét, és megmutatja neki az eget – meg egy titkot is.
Marci aznap a nagyszüleinél aludt, a falu szélén, egy kis házban, ahol az éjszaka sokkal sötétebb és csendesebb, mint a városban.
Vacsora után a nagypapa felállt az asztaltól, és kacsintott. – Gyere, Marci. Mutatok valamit.
Felmentek a padlásra. A nagypapa elővett egy régi ládából egy hosszú, rézszínű csövet. – Ez egy távcső – mondta. – Az én nagypapámé volt. Én is a te korodban néztem bele először.
Kivitték a kertbe, és felállították a háromlábú állványára. A nagymama közben két bögre meleg kakaót hozott, és egy nagy, puha pokrócot.
Marci belenézett a távcsőbe. – Hű! – kiáltotta. – A Hold! Olyan közel van, mintha meg tudnám érinteni! Látom rajta a kis gödröket is!
– Azok a kráterek – mondta a nagypapa. – A Holdnak is vannak mélyedései, hegyei és völgyei, mint a mi Földünknek.
Aztán a nagypapa egy fényes pontra fordította a távcsövet. – Ez pedig nem is csillag, hanem egy bolygó. A Jupiter. Látod mellette a kis pontokat? Azok a holdjai.
– A Jupiternek is vannak holdjai? – csodálkozott Marci. – Nem is egy – mondta a nagypapa. – Nagyon sok.
Sokáig nézelődtek. A nagypapa megmutatta a Göncölszekeret, a Sarkcsillagot, és egy halvány, tejfehér csíkot az égen. – Ez a Tejút – mondta. – Rengeteg csillag, olyan messze, hogy összefolynak, mint a kiömlött tej.
Marci a nagypapához bújt a pokróc alatt. – Nagypapa, mi volt a titok? Azt mondtad, mutatsz valamit.
A nagypapa elmosolyodott, és felmutatott az égre. – Látod azt a kis, kékes csillagot ott, a nagy fa fölött? Amikor kisfiú voltam, a nagypapám azt mondta: az a mi csillagunk. Minden este ott van, és ha valamelyikünk felnéz rá, gondolhat a másikra.
– Akkor most már az enyém is? – kérdezte Marci halkan.
– Most már a tiéd is – mondta a nagypapa. – Ha otthon leszel a városban, és hiányzunk, csak keresd meg az égen. Mi is ugyanazt nézzük majd innen.
Marci sokáig nézte a kékes csillagot. Aztán nagyot ásított. A nagymama betakarta a pokróccal, a nagypapa pedig felemelte, és bevitte a házba, mint egy kis csomagot.
Mielőtt elaludt, Marci még kinézett az ablakon. A kék csillag ott volt a nagy fa fölött, és mintha rákacsintott volna.
Jó éjszakát, Marci. Jó éjszakát, nagypapa. És jó éjszakát neked is, kicsikém.
Mese után
A nagyszülőkkel töltött idő kincs: amit tőlük tanulunk, és amit együtt nézünk, egész életünkben velünk marad.
Kérdezd meg tőle
- Mit látott Marci a távcsőben?
- Mi volt a nagypapa titka?
- Mit csinálsz a legszívesebben a nagyszüleiddel?