Dörgő, a kis viharfelhő
Dörgő, a kis felhő nagyon mérges lesz, és dörögni, villámlani kezd. A Szél megtanítja neki, mit lehet kezdeni a nagy haraggal.
Fent az égen, ahol a felhők legelnek, élt egy kis szürke felhő. Úgy hívták: Dörgő.
Egy délután a felhők fogócskáztak. Dörgő is szaladt, ahogy csak tudott, de a nagyobb felhők mindig gyorsabbak voltak. – Megvagy! – kiáltották, és Dörgő lett a fogó. Megint. És megint.
Dörgő egyre sötétebb lett. Egyre nagyobb és egyre szürkébb. Aztán egyszer csak megdördült, és egy kis villám cikázott ki belőle.
– Nem játszom! – dörögte. – Ez nem igazság! – És elkezdett esni belőle az eső, kipp-kopp, egyenesen a lenti rétre.
A többi felhő ijedten szétszaladt. Lent a réten a nyuszik a bokor alá bújtak, a pillangók elrepültek. Dörgő egyedül maradt, és még mérgesebb lett.
Ekkor odafújt hozzá a Szél. Nem erősen, csak puhán, mint egy simogatás. – Szervusz, Dörgő – mondta. – Látom, nagyon mérges vagy.
– Igen! – dörmögte Dörgő. – És nem tudom abbahagyni!
– Nem baj, ha mérges vagy – mondta a Szél. – A harag olyan, mint a vihar: jön, és elmegy. Megmutatom, hogyan segíthetsz neki elmenni. Vegyél egy nagy levegőt. Lassan.
Dörgő vett egy nagy levegőt. Felfújta magát, olyan nagyra, mint egy dunyha.
– És most fújd ki. Lassan, nagyon lassan, mintha egy gyertyát akarnál elfújni, de csak a lángja libbenjen meg.
Dörgő lassan kifújta. És érezte, ahogy egy kicsit kisebb lesz, és egy kicsit világosabb.
– Még egyszer – mondta a Szél. Dörgő újra levegőt vett, és újra lassan kifújta. Az eső elállt. A villám elaludt. Dörgő már csak halványszürke volt, mint egy kiscica bundája.
Ekkor kisütött a lemenő nap, és átsütött a maradék esőcseppeken. Az égen megjelent egy szivárvány: piros, sárga, zöld, kék és lila.
– Nézd csak – mondta a Szél. – A vihar után mindig jön valami szép.
A felhők is visszajöttek. – Gyere, Dörgő! – hívták. – Most te mondod meg, mit játsszunk! Dörgő egy kicsit elszégyellte magát, aztán elmosolyodott. – Bocsánat, hogy dörögtem. Játsszunk bújócskát!
Este, amikor kigyúltak a csillagok, Dörgő puhán elterült az égen, mint egy könnyű takaró. Ha valaha megint mérges lesz, már tudja: egy nagy levegő, és lassan kifújni.
Jó éjszakát, Dörgő. Jó éjszakát, Szél. És jó éjszakát neked is, kicsikém.
Mese után
Mérgesnek lenni nem baj – a harag jön és elmegy. Egy nagy, lassú levegő segít, hogy a vihar után újra kisüssön a nap.
Kérdezd meg tőle
- Miért lett mérges Dörgő?
- Mit tanított neki a Szél?
- Kipróbáljuk együtt? Vegyél egy nagy levegőt, és lassan fújd ki!