Lili, a lassú csiga

A kert végében, egy nagy káposztalevél alatt lakott Lili, a kis csiga. A hátán hordta a házát: kerek volt és csigavonalas, mint egy kalács.

Egy délután nagy hír járta be a kertet. – Ma este telihold lesz! – kiabálta a rigó. – És a Hold beleül a tóba, mint egy kerek, sárga sajt!

– Ezt meg kell néznem! – mondta Lili, és rögtön elindult.

A béka egy nagyot ugrott, és már ott is volt a tónál. A gyík elszaladt mellette, a katica elrepült a feje fölött.

– Siess, Lili! – kiáltották vissza. – Még lekésed!

De Lili nem tudott sietni. A csigák nem sietnek. Ment szépen lassan, a fűszálak között, a kavicsok mellett, és közben mindent megnézett.

Megnézte, ahogy a pipacsok összecsukják a szirmukat éjszakára. Megnézte, ahogy a harmat első cseppje megül egy levél hegyén. Megszagolta a menta illatát, és megállt a tücsöknél is, aki éppen hangolt.

Mire a tóhoz ért, már késő este volt. A béka, a gyík és a katica már hazament aludni.

– Lekéstem – szomorkodott Lili. – Már senki sincs itt.

De ahogy kinyújtotta a szarvacskáit a víz fölé, ott volt. A tó közepén ült a Hold, kereken, sárgán, és ringatózott a vízen.

Mert a Hold nem siet sehova. Egész éjjel ott ül a tóban, és megvárja azt is, aki lassan jön.

– Szervusz, Lili – szólt le Holdanyó az égről. – Látom, hosszú utad volt.

– Igen – mondta Lili. – És útközben láttam a pipacsokat, a harmatcseppet, és hallottam a tücsköt is. A többiek ezt mind kihagyták.

Holdanyó elmosolyodott. – Akkor ma este neked jutott a legtöbb szépség.

Lili behúzódott a házikójába, ott a tó partján, a holdfényben. Úgy aludt el, mintha a Hold ringatta volna, mint egy kis bölcsőt.

Jó éjszakát, Lili. Jó éjszakát, Holdanyó. És jó éjszakát neked is, kicsikém.