Brumi és a kistestvér
Brumi családjába megérkezik egy pici bocs. Mindenki őt nézi – Brumi pedig azt hiszi, róla most már megfeledkeztek.
Emlékszel Brumira, a kis medvére, aki csillagokat számolt, ha nem jött álom a szemére? Nos, ezen a tavaszon nagy hír járta be a barlangot: megszületett Brumi kistestvére.
Pici volt, pihés, és rózsaszín volt az orra. Úgy hívták: Mazsola. Egész nap aludt, evett, és néha nagyon hangosan sírt.
Mindenki őt nézte. – Jaj, de édes! – mondta a nagymama. – Nézd, milyen pici mancsai vannak! – mondta a papa. Anya pedig egész nap a karjában ringatta.
Brumi a barlang sarkában ült. – Engem már senki sem néz – dörmögte halkan. – Mióta itt van Mazsola, mindenki csak vele foglalkozik.
Este, amikor lefeküdt, anya nem jött a szokott mesével. Mazsolát ringatta, mert sírt. Brumi a fal felé fordult, és egy kis könnycsepp gurult le a bundáján.
Ekkor halk lépteket hallott. Anya volt az. Leült Brumi mellé, és megsimogatta a fejét.
– Szomorú vagy, kicsi Brumim? – kérdezte. Brumi bólintott. – Mazsolát jobban szereted – szipogta.
Anya magához ölelte. – Tudod, mi a szeretet titka? – kérdezte. – Hogy nem fogy el. Nem úgy van, mint a mézzel, hogy ha az egyiknek adok, a másiknak kevesebb jut. A szeretet olyan, mint a csillagok fénye: mindenkinek jut belőle, és mindenkinek egész.
– Akkor engem is ugyanannyira szeretsz? – kérdezte Brumi.
– Ugyanannyira, mint eddig. Sőt, még jobban, mert most már nagytestvér vagy.
Ekkor Mazsola felsírt a bölcsőben. Anya felállt volna, de Brumi megelőzte. Odatipegett a bölcsőhöz, és belekukucskált.
– Ne sírj, Mazsola – suttogta. – Mutatok valamit. – És elkezdte számolni a csillagokat a barlang nyílásán át, ahogy régen ő is szokta. – Egy, kettő, három…
Mazsola abbahagyta a sírást. Nagy, kerek szemekkel nézte Brumit. Aztán a pici mancsával megfogta a nagy mancsát.
– Négy, öt, hat… – folytatta Brumi. Mire a hetedik csillaghoz ért, Mazsola már aludt.
Anya mosolygott. – Látod? Te olyat tudsz adni neki, amit senki más. Te vagy a nagytestvére.
Brumi aznap este büszkén bújt be a helyére. Már nem érezte magát elfelejtettnek. Mielőtt elaludt, még odasúgta: – Jó éjszakát, Mazsola. Holnap is számolunk.
Jó éjszakát, Brumi. Jó éjszakát, Mazsola. És jó éjszakát neked is, kicsikém.
Mese után
A szeretet nem fogy el, ha megosztjuk: egy kistestvér mellett is ugyanúgy szeretnek – és nagytestvérnek lenni különleges dolog.
Kérdezd meg tőle
- Miért volt szomorú Brumi?
- Mit mondott anya a szeretetről?
- Te mit tanítanál meg egy kistestvérnek?