Csillagbújócska

Fent az égen hét csillag lakik egymás mellett. Ha vonalat húzol közéjük, egy nagy merőkanál formája rajzolódik ki. Ezt a hét csillagot úgy hívják: Göncölszekér.

A hét csillag nagyon szeretett játszani. A kedvenc játékuk a bújócska volt. És tudod, kivel játszottak? Pamaccsal, a kis felhővel.

Pamacs puha volt és fehér, mint egy vattacukor. Mindig erre-arra úszott az égen, ahogy a szél vitte.

– Játsszunk bújócskát! – kiáltotta egy este Pamacs. – Én hunyok! Egy, kettő, három… tíz! Aki bújt, aki nem, megyek!

A csillagok összenéztek, és huss! Mind elbújtak. De hová bújhat el egy csillag az égen?

Az első csillag a Hold mögé bújt. A második egy repülőgép fénye mellé állt, mintha ő is egy kis lámpa lenne. A harmadik meg a negyedik egymás mögé húzódott.

Pamacs kereste őket. Átúszott a Hold fölött. – Megvagy! – nevetett, és megtalálta az elsőt.

Aztán a többit is, egyiket a másik után. Már csak egy csillag hiányzott: a legutolsó, a merőkanál nyelének a vége.

– Hol lehet? – töprengett Pamacs. Kereste jobbra, kereste balra. Sehol sem volt.

Végül a csillag nem bírta tovább, és elkezdett kuncogni. Hihihi! És ahogy kuncogott, egyre fényesebben ragyogott.

– Megvagy! – kiáltott Pamacs. – A nevetésed elárult!

És mind a hét csillag együtt nevetett, és Pamacs is. Az éjszakai égen vidáman csillogott a nagy merőkanál.

Tudod, mit? Ha egy tiszta estén anyával vagy apával kinézel az ablakon, te is megkeresheted őket. Hét fényes csillag, amelyek együtt egy nagy merőkanalat rajzolnak az égre.

És ha egy kis felhőt is látsz mellettük, az talán éppen Pamacs. Még mindig bújócskázik.

De most már a csillagok is pihennek egy kicsit. Bújj be te is a takaród alá. Jó éjszakát!